Mi fán teremnek a külső hivatkozások?

Az első külső hivatkozás a fórumon a következő volt( természetesen sasi99 tette fel az információt):

Székács Vera műfordító: tíz hó magány

E cikk megjelenésével egy időben kerül
a könyvesboltokba GGM önéletrajzának
magyar nyelvű kötete. A könyv címe:
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet.

/Szigethy András/

Az önéletírás első fejezete 2001ben látott napvilágot a spanyol El Paísban, ehhez képest tavaly ősszel volt a könyv premierje...

-Amióta az El Paísban megjelent az első rész, súlyos dolgok történtek. Meghalt GM rajongva szeretett öccse -a 11 testvér közül a legfiatalabb-, akiről azt mondta, hogy úgy szereti, minth az anyja neki szülte volna. És azután meghalt az édesanyja is. Ez a két veszteség nyilván közrejátszott abban, hoögy a könyv később készült el, mert az író, ha nem tévedek, megváltoztatta a szerekezetét. Az első részt az anyja emlékének szenteli azzal a jelenettel, amikor az anyja megkeresi őt, a kezdő újságírót, és megkéri, hogy kísérje el Aracatacába,mert el kell adnbi a szülői házat. Együtt utaznak vissza hajóval tavakon, folyókon, mocsarakon, aztán a régi vonaton a banánültetvényelk közt, egyszóval az író gyerekkorának varázslatos tájain keresztül a szülőfaluba, amit ma már Macondónak hívnak.

Az író egyik interjújában azt mondta a könyvéről, hogy abban tuladjonképpen leleplezi a Száz év magányban alkalmazott bűvésztrükköket, elmondja, hogy milyen is volt Macondo a valóságban. Elmondja? Dokumentum vagy regény ez az önéletrajz?

-Nem regény, hanem visszaemlékezés életének első harminc évére. Először is a gyerekkorára, amely, ahogy az már lenni szokott, mindent meghatározott, és amelyből a figuráit és a történeteit meríti. A családtagok közt ráismerünk a legtöbb művének regényalakjaira. Igaz, hogy a hatalmas család élete úgy elevenedik meg, mintha regény olvasnánk, de GM csak a valóságot írja le.

Éppen 2001-ben a Népszabadságnak adott interjújában mondta el, hogy az író több kötetre tervezi önéletrajzát.

-Az első kötetben persze nem csak a gyerekkoráról ír, hanem arról a fiatalemberről, aki nagy szegéynségben él, különböző újságoknál dolgozik, éjjel-nappal ír és olvas, megjelennek az első művei, és leginkébb az irodalomra figyel. Aztán egyszer csak Bogotában, pontosan 1948. április 9-én -amely azóta Kolumbiában történelmi dátum- Jorge Eliécer Gaitánt, a baloldal nagy reménységét. GM odarohant a gyilkosság helyszínére, látja a megbolydult tömeget, látja, amint meglincselik a feltételezett gyilkost, tetemét elhurcolják az elnöki palotáig, de látta azt a titokzatos és elegáéns férfit is, aki megmutatta az embereknek, hogy hová menekült be a gyilkos, majd beszáltt egy rá várakozó autóba, és eltűnt. Aztán napokon át tombol a nép, felgyújtják a belváros épületeit, és a hadsereg beveti a fegyvereket. Ezekben a napokban GM-ből más ember lett: a Bogotát elborító üszkös romok döbbentik rá, hogy hol él, milyen társasdalmi feszültségek közt. A felkelés leírása, amely nagy hangsúlyt kap a könyvben, dokumentumnak is beillik, amelyből a világ megismerheti Kolumbia történelmének egyik legdrámaibb epizódját.

Azt gondolom, nem csupán magánvélemény, hogy mi magyarok rendkívül szerencsések vagyunk, mert megérezhettünk valamit abból, amit GGM jelent a világ irodalmának.

-GM-t sokan a XX. század második fele legnagyobb írójának tartják, de mi európaiak mégse tudjuk igazán, hogy mit jelent Latin-Amerikának és Spanyolországnak is. A Száz év magány spanyol nyelvű kiadásainak példányszámát csak a Biblia és a Don Quijote példányszáma múlja felül.

Mikorra várható a folytatás?

-Nem tudom,mikor készül el a másik két kötet, hiszen GM, aki a 77. évében jár, az egészségi állapota miatt is lassabban dolgozik. Remélem, előbb-utóbb mégiscsak befejezi. De közben még egy jó regényt is várnék tőle.

Mennyi idő alatt készült el a fordítással?

-Tíz hónap alatt kellett elkészülnöm. Úgyhogy bezárkóztam a cellámba, és nem volt más, csak tíz hó magány és a szöveg.

(2003. november havi szombati szám a Népszabadságból) Erre a külső infóra senki sem reagált a fórumozók közül.




A következő külső hivatkozás a "Búcsúlevél" volt, melynek voltak visszhangjai a későbbiekben. Voltak akik aggódtak az író egészségügyi állapota miatt és voltak akik szerint az egész nem is igaz. Ez a levél kétszer is felkerült a fórumra és mindkétszer a fórum szerves részévé, meghatározó témájává vált.



13 jó tanács az élethez című külső hivatkozásra szintén nem érkezett reakció.




Majd jött egy index cikk: http://index.hu/kultur/klassz/marq0310/ amelyet a fórumozók ismét nem vettek figyelembe.




Végül az utolsó bejegyzés a fórumban egy elemzés-kritika Márquezről. Mivel ez az utolsó bejegyzés, így logikusan senki sem reagálta le :D Az elemzés megtalálható ezen a blogon: http://memoir.blog.hu/