2010. április 29., csütörtök
Memoir
A fórumon egyetlen ember van aki a saját blogját ajánlja és ez nem mást mint az, aki az utolsó bejegyzést készítette, Memoir. A blogja linkje: http://memoir.blog.hu/ Egyébként itt érdekes könyvelemzések találhatóak :)
No contact
A fórumozók egyáltalán nem éreztek késztetést kapcsolatépítésre. Semmilyen közösségi érzés nem érződik a fórumon. Sőt! Volt amikor a megszólalók elbeszéltek egymás mellett, tudomást se vettek a másikról. Mivel a fórum kihalt, nem hinném, hogy közösséggé válnának.
Mi fán teremnek a külső hivatkozások?
Az első külső hivatkozás a fórumon a következő volt( természetesen sasi
99 tette fel az információt):
A következő külső hivatkozás a "Búcsúlevél" volt, melynek voltak visszhangjai a későbbiekben. Voltak akik aggódtak az író egészségügyi állapota miatt és voltak akik szerint az egész nem is igaz. Ez a levél kétszer is felkerült a fórumra és mindkétszer a fórum szerves részévé, meghatározó témájává vált.
13 jó tanács az élethez című külső hivatkozásra szintén nem érkezett reakció.
Majd jött egy index cikk: http://index.hu/kultur/klassz/marq0310/ amelyet a fórumozók ismét nem vettek figyelembe.
Végül az utolsó bejegyzés a fórumban egy elemzés-kritika Márquezről. Mivel ez az utolsó bejegyzés, így logikusan senki sem reagálta le :D Az elemzés megtalálható ezen a blogon: http://memoir.blog.hu/
99 tette fel az információt): Székács Vera műfordító: tíz hó magány
E cikk megjelenésével egy időben kerül
a könyvesboltokba GGM önéletrajzának
magyar nyelvű kötete. A könyv címe:
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet.
/Szigethy András/
Az önéletírás első fejezete 2001ben látott napvilágot a spanyol El Paísban, ehhez képest tavaly ősszel volt a könyv premierje...
-Amióta az El Paísban megjelent az első rész, súlyos dolgok történtek. Meghalt GM rajongva szeretett öccse -a 11 testvér közül a legfiatalabb-, akiről azt mondta, hogy úgy szereti, minth az anyja neki szülte volna. És azután meghalt az édesanyja is. Ez a két veszteség nyilván közrejátszott abban, hoögy a könyv később készült el, mert az író, ha nem tévedek, megváltoztatta a szerekezetét. Az első részt az anyja emlékének szenteli azzal a jelenettel, amikor az anyja megkeresi őt, a kezdő újságírót, és megkéri, hogy kísérje el Aracatacába,mert el kell adnbi a szülői házat. Együtt utaznak vissza hajóval tavakon, folyókon, mocsarakon, aztán a régi vonaton a banánültetvényelk közt, egyszóval az író gyerekkorának varázslatos tájain keresztül a szülőfaluba, amit ma már Macondónak hívnak.
Az író egyik interjújában azt mondta a könyvéről, hogy abban tuladjonképpen leleplezi a Száz év magányban alkalmazott bűvésztrükköket, elmondja, hogy milyen is volt Macondo a valóságban. Elmondja? Dokumentum vagy regény ez az önéletrajz?
-Nem regény, hanem visszaemlékezés életének első harminc évére. Először is a gyerekkorára, amely, ahogy az már lenni szokott, mindent meghatározott, és amelyből a figuráit és a történeteit meríti. A családtagok közt ráismerünk a legtöbb művének regényalakjaira. Igaz, hogy a hatalmas család élete úgy elevenedik meg, mintha regény olvasnánk, de GM csak a valóságot írja le.
Éppen 2001-ben a Népszabadságnak adott interjújában mondta el, hogy az író több kötetre tervezi önéletrajzát.
-Az első kötetben persze nem csak a gyerekkoráról ír, hanem arról a fiatalemberről, aki nagy szegéynségben él, különböző újságoknál dolgozik, éjjel-nappal ír és olvas, megjelennek az első művei, és leginkébb az irodalomra figyel. Aztán egyszer csak Bogotában, pontosan 1948. április 9-én -amely azóta Kolumbiában történelmi dátum- Jorge Eliécer Gaitánt, a baloldal nagy reménységét. GM odarohant a gyilkosság helyszínére, látja a megbolydult tömeget, látja, amint meglincselik a feltételezett gyilkost, tetemét elhurcolják az elnöki palotáig, de látta azt a titokzatos és elegáéns férfit is, aki megmutatta az embereknek, hogy hová menekült be a gyilkos, majd beszáltt egy rá várakozó autóba, és eltűnt. Aztán napokon át tombol a nép, felgyújtják a belváros épületeit, és a hadsereg beveti a fegyvereket. Ezekben a napokban GM-ből más ember lett: a Bogotát elborító üszkös romok döbbentik rá, hogy hol él, milyen társasdalmi feszültségek közt. A felkelés leírása, amely nagy hangsúlyt kap a könyvben, dokumentumnak is beillik, amelyből a világ megismerheti Kolumbia történelmének egyik legdrámaibb epizódját.
Azt gondolom, nem csupán magánvélemény, hogy mi magyarok rendkívül szerencsések vagyunk, mert megérezhettünk valamit abból, amit GGM jelent a világ irodalmának.
-GM-t sokan a XX. század második fele legnagyobb írójának tartják, de mi európaiak mégse tudjuk igazán, hogy mit jelent Latin-Amerikának és Spanyolországnak is. A Száz év magány spanyol nyelvű kiadásainak példányszámát csak a Biblia és a Don Quijote példányszáma múlja felül.
Mikorra várható a folytatás?
-Nem tudom,mikor készül el a másik két kötet, hiszen GM, aki a 77. évében jár, az egészségi állapota miatt is lassabban dolgozik. Remélem, előbb-utóbb mégiscsak befejezi. De közben még egy jó regényt is várnék tőle.
Mennyi idő alatt készült el a fordítással?
-Tíz hónap alatt kellett elkészülnöm. Úgyhogy bezárkóztam a cellámba, és nem volt más, csak tíz hó magány és a szöveg.
(2003. november havi szombati szám a Népszabadságból) Erre a külső infóra senki sem reagált a fórumozók közül.A következő külső hivatkozás a "Búcsúlevél" volt, melynek voltak visszhangjai a későbbiekben. Voltak akik aggódtak az író egészségügyi állapota miatt és voltak akik szerint az egész nem is igaz. Ez a levél kétszer is felkerült a fórumra és mindkétszer a fórum szerves részévé, meghatározó témájává vált.
13 jó tanács az élethez című külső hivatkozásra szintén nem érkezett reakció.
Majd jött egy index cikk: http://index.hu/kultur/klassz/marq0310/ amelyet a fórumozók ismét nem vettek figyelembe.
Végül az utolsó bejegyzés a fórumban egy elemzés-kritika Márquezről. Mivel ez az utolsó bejegyzés, így logikusan senki sem reagálta le :D Az elemzés megtalálható ezen a blogon: http://memoir.blog.hu/
13 jó tanács az élethez
1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.
2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
Kifulladtunk ?!
Hát jó pár hullámvölgy volt már a fórum életében. A megnyitás (2000. 06.22.) után még 3 napig "toppon volt" a fórum, majd 2 éves csend követte. 2002. 05.20-án éledt újjá Ozon bejegyzésével, ami "csak" egy felkiáltás volt: " Marquez, Llosa rulez!" Ezután újra voltak hozzászólók és a fórum újra életre kelt...egészen 2007-ig. A "legtermékenyebb" év a 2005-ös volt, amikor a híres búcsúlevél felkerült az internetre. Az utolsó bejegyzést 2008-ban írta memoir. Úgy tűnik ez a fórum kifulladt. Avagy mégsem? Ezt majd a jövő eldönti.
Gabriel Garcia Márquez búcsúlevele
Íme a híres búcsúlevél, ami anno az interneten terjedt és a fórumon is "vitát" váltott ki.
Gabriel García Márquez búcsúlevele
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak ez rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék
, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak testemet, de lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedés! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek…Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van velünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap.
…és ha nem teszed meg, az sem érdekes. EZ AZ A PILLANAT…
Forrás: http://forum.goa.hu/showthread.php?t=243
Még 2005-ben megjelent az Indexen egy cikk a levélről. Íme: http://index.hu/kultur/klassz/mario050502/
Gabriel García Márquez búcsúlevele
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak ez rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék
, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak testemet, de lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedés! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek…Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van velünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap.
…és ha nem teszed meg, az sem érdekes. EZ AZ A PILLANAT…
Forrás: http://forum.goa.hu/showthread.php?t=243
Még 2005-ben megjelent az Indexen egy cikk a levélről. Íme: http://index.hu/kultur/klassz/mario050502/
Jakobson funkciói Márquezéknél
Mint ismeretes, 6féle Jakobson funkció létezik: referenciális, emotív/expresszív, konotatív, fatikus, és poétikai. Most ezekre a funkciókra keresek választ a fórumon.
1. Referenciális funkció: fő célja a tájékoztatás, mivel ez a fórum pont arra alapul, hogy a tagok tájékoztassák egymást hol tartanak egy adott Marquez-könyvben, vag
y milyen új információt tudtak meg az íróról (pl: Márquez utolsó levele) így ez a funkció megtalálható a fórumon.
2. és 3. Emotív és expresszív funkció: Egy kedves történetet emelnék ki, amelyet caixa osztott meg a többiekkel: "Az én kedvenc figurám Florentino Ariza. És valaki ezt megtudhatta vagy megsejthette, mert Bálint-napon ugyanis találtam egy rózsát az ajtómban, mellette egy kis fehér papírlapon az állt:))) Fermina Daza kisasszonynak soha el nem múló szerelemmel
1. Referenciális funkció: fő célja a tájékoztatás, mivel ez a fórum pont arra alapul, hogy a tagok tájékoztassák egymást hol tartanak egy adott Marquez-könyvben, vag
y milyen új információt tudtak meg az íróról (pl: Márquez utolsó levele) így ez a funkció megtalálható a fórumon.2. és 3. Emotív és expresszív funkció: Egy kedves történetet emelnék ki, amelyet caixa osztott meg a többiekkel: "Az én kedvenc figurám Florentino Ariza. És valaki ezt megtudhatta vagy megsejthette, mert Bálint-napon ugyanis találtam egy rózsát az ajtómban, mellette egy kis fehér papírlapon az állt:))) Fermina Daza kisasszonynak soha el nem múló szerelemmel
Florentino Ariza".
Egyébként a fórumozók az olvasói élményeiket osztották meg egymással.
4. Konotatív funkció( felszólítást, parancsot hordoz, a befogadóban az üzenet által kiváltott hatást foglalja magába. ): megemlítést érdemel egy olyan hozzászólás, amely a "haldokló" Márquez témakörhöz tartozik. Maedhros a következőeket mondta: "Mi lenne, ha ilyen ostoba kamulevelek helyett a könyveiről beszélgetnénk?" Egyébként más ilyen "indulatos" megnyilvánulás nincs a fórumon.
5. fatikus funkció(kommunikációra utal, hogy a felek értik-e egymást): Nos félreértések nem voltak a fórumon, könyvélményekről, kedvenc szereplőkről szólt a társalgás:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
