A blog témája Gabriel Gárcia Márquez kortárs író. Íme egy kis életrajz a Wikipédia segítségével:)
Gabriel García Márquez (1927. március 6. – ), teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte; jelenleg Mexikóvárosban él.
Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
Élete:
Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban.Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
Meghatározóak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok El Dorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
Leghíresebb regénye a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra) és több, mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb, az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklórikus: néha egyszerűen ilyen az élet.
A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sokévtizedes történetét mutatja be.
García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért.
2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.
García Márquez híres Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, és arról hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosított együttérzésről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezenkívül erős kritikával illeti a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerilla csoportokat.
Művei:
- 1955 – Söpredék (La hojarasca)
- 1961 – Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (El coronel no tiene quien le escriba)
- 1962 – Mamá Grande temetése (Los funerales de la Mamá Grande)
- 1962 – Egy kék kutya szemei (Ojos de perro azul)
- 1962 – Baljós óra (La mala hora)
- 1967 – Száz év magány (Cien años de soledad)
- 1970 – Egy hajótörött története (Relato de un náufrago)
- 1975 – A pátriárka alkonya (El otoño del patriarca)
- 1978 – Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról (La increíble y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada)
- 1981 – Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Crónica de una muerte anunciada)
- 1985 – Szerelem a kolera idején (El amor en los tiempos del cólera)
- 1986 - Titokban Chilében (Clandestine in Chile)
- 1989 – A tábornok útvesztője (El general en su laberinto)
- 1992 – Tizenkét vándor novella (Doce cuentos peregrinos)
- 1994 – A szerelemről és más démonokról (Del amor y otros demonios)
- 1996 – Egy emberrablás története (Noticia de un secuestro)
- 2002 – Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (Vivir para contarla)
- 2004 – Bánatos kurváim emlékezete (Memoria de mis putas tristes)
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gabriel_Garc%C3%ADa_M%C3%A1rquez
www.ct.gov/.../images/
